Útravaló

Kéne valamit valahogyan mondani-

Ami összefogja a széttöredezett egészet
Vagy darabokba önti az egészet
széttöredezetlenül,
Olyan sokat lehet ilyenkor
Olyan kevéssel mondani
Mennyi szivárványszínű vihart
fújt lágy szellővé a nosztalgia.

Úgy lélegzem mint amikor
utazás előtt
kétségbeesetten kapok a zsebemhez
mintha valami elhanyagolhatatlant
felejtettem volna otthon.
Pedig tudom, hogy nyáron hiába vinném magammal
A kedvenc virágokkal bélelt kabátom
Nincs ott a helye.
Ami itt marad annak itt kell lennie
Nem attól lesz Valami ha elviszem
Hanem attól hogy én hagyom itt.
Mintha minden ittmaradna
S hátizsák mégis annyira tele
Hogy minden zsebéből szivárognak
A kimondatlan mosolyok könnybuborékban

-egymagam kevés vagyok hozzá.

ez a vers a ballagásom előtti napon született, (2016,  június)