Ringat(ó)

Szabadság a magány

Addig amíg szereted

Hogy belekiálthatsz

A csendbe

Csak te kaparod vissza

A levegőben akadt szavakat.

De aztán később már semmit sem ér

Ami nem osztódik -

Önmagát újjászülő gondolat

Kiutat keres benned

De megváltása másban van

Így gyűlnek öbölbe a gondolatok

Nem teljesítik a tengert

S csak a száraz parton

Napoznak önkívületükben.

A kulcs

Kitakarítottam már

Minden kis sarokból a port,

A legalsó polcon is rendet raktam

S a kávé ahogy lassan szivárog ki belőlem

Úgy szivárognak vissza a gondolatok

Várok egy téli forró tea mellett

Pulóverbe bugyolált megkönnyebbülést.

De valahol még mindig rendetlenség van.

Kersem, hogy hova bújik

Melyik izomrángáson szalad el.

Valahogy most a legjobb sem lenne jobb.

Fázok, pedig a polcon minden a helyén van.

Talán valamelyik kamrában vagy pitvarban az ajtó nem csukódik

Vagy éppen nem lehet kinyitni, mert valaki lenyelte a kulcsot.

Talán csak a hiányérzet hiányzik.

2015, október