De nem
utolsó sorban
Egyedül leszel majd amikor
Poros könyvek lámpafénye próbál választ erőszakolni beléd
Egy sohafelnemtett kérdésre
Egyedül leszel majd
Amikor felnézel és a csillagok gúnyosan visszakacagják neked
apróságodat
Egyedül leszel majd
Amikor az első két lépést anyád keze nélkül teszed meg
Egyedül leszel majd
Amikor a párás vonatablakod dörzsölöd egy képzelt kezdet
reményében
Egyedül leszel majd
Amikor az utolsó cigarettacsikk a hamutartóban sercen
a borosüveg a szemetesben törik ezernyi darabobbá üresen
Egyedül leszel majd
Amikor az első kockaváradat testvéred dönti le „akaratlan”
Egyedül leszel majd
Amikor futsz majd a pusztán és kárörvendően dagad a
büszkeség, hogy a többieket már megelőzted
Egyedül leszel majd
Amikor mindenki értetlenül szorít ölelésbe
Mint idegent aki most érkezett a bennszülöttek közé
Egyedül leszel majd
Amikor altató nélkül húzzák ki belőled
A tekervények közül a neurotranszmittereket
Egyedül leszel majd a fájdalommal
Amit már könnyek sem mosnak
Egyedül leszel majd
Amikor egy tátongó jövő
zuhan a földbegyökerezett múltadra
Egyedül voltál már akkor is
Amikor édesanyád főzte neked a konyhában a holnapot
És apád kovácsolt hozzá esernyőt vagy napszemüveget
Egyedül vagyunk és voltunk mind darabokban.
És mindennek végére
Egyedül vagy már amikor születsz hiszen
Csak a köldökzsinór meg egy színlelt búcsú pillanatában
megpecsételt örökkévaló
Fog minket össze mindörökké.
2017, július
