Kilátás

Most hogy már minden ilyen bizonytalanul biztos

Visszanézem a megsárgult lapokat

És új fejezetet kezdek.

Nemcsak az oldal új, a tinta is

És veled együtt én is születek újjá

Tanulom hogyan kell írni

Boncolgatom hieroglifáidat

Mindig csak az utolsó rajtam hagyott illatod

Az ihlet

Mégis a maradék tintával egész regény születik.

Te nyáron vagy tavasz

És tavasszal vagy a Nyár

Lassan táncolunk és égünk

Mégsem lesz ma

Vasként tekeredek köréd

Spirálként fonsz körbe

Nem emlékszem rá

Hogy milyen voltam csupaszon nélküled

Olyan vagy aki az idő síkjaiba

Karcolta magát fényesen

És ebben a fényben látom viszont magamat ismért

Ebben a furcsa tükörben

Veled minden reggel újraírja magát az élet

Csak bár látnád hogy hány koordinátarendszer

origója csúcsosodik körülötted.

2017, június